10. fejezet

Szép Estét és (bár kicsit megkésve, de) Kellemes Húsvéti Ünnepeket!


Sorozatom legújabb részében ismét a párkeresést veszem górcső alá.
Egy olyan dolgot, ami jelentéktelennek tűnik, mégsem az: kit válasszunk, ha többen is tetszenek?
Veletek, kedves Olvasókkal előfordult-e már olyan, hogy többen is tetszettek és nem tudtatok választani?
Ha igen, akkor tudjátok, miről van szó.
Velem többször is megesett ez és azt kell mondanom, nem egy jó dolog.
Persze nem olyan rossz, mint belefáradni az örökös keresgélésbe és a magányba, mégis bosszúságot okoz.
Bosszúságot okoz, mert ha túl sok jelölt van, nem könnyű eldönteni, kit válasszon az ember; főleg akkor, ha nem tudjuk, mennyire illünk össze a másikkal.
Mióta újra független vagyok, ismét előjöttek ezen gondok.
Az elmúlt években már szereztem ebben némi "gyakorlatot", ennek ellenére a mai napig nem jöttem rá, hogyan lehet e problémát kezelni (már ha lehet).
A fő gondot vélhetően az okozza, hogy mindenkiben más-más tulajdonságok vannak, amik igazán megfognak egy nőben - mondanom sem kell, így végképp bonyolulttá válik a dolog és lehetetlenné teszi azt, hogy valami elinduljon.
Szerencsére olyan nem volt, hogy egyszerre kettőt vagy többet szeressek, mert az ellentétes a természetemmel.
Egyrészt alapból hűséges természetem van, másrészt azt vallom: olyan nincs, hogy valaki több partnert is szeressen szerelemből.
Úgy vélem, egyszerre csak egy embert lehet igazán szeretni; olyat, akiben mindazok a tulajdonságok megvannak, amelyek másokban nincsenek, vagy minden ilyen jellemző más-más személyben található meg.
Legutóbbi írásomban a magányt taglaltam, hogy milyen nyomorult dolog.
Ezen sikerült némileg túllépnem, hála annak, hogy kiírom magamból a bajokat; persze most is küzdök vele, de sikerült kissé elnyomnom magamban.
Jelen helyzetben a "Kit válasszak?" című rész okoz nekem fejfájást; remélhetőleg, sikerül megkönnyebbülnöm, ha elkészülök a művemmel :)
Meg nem tudnám mondani, mikor jött ki rajtam újra ez az egész, de csak most jutottam el odáig, hogy írjak róla: hol időm, hol kedvem nem volt írni; emellett sokszor nem szállt meg az ihlet vagy "csak" elfeledkeztem arról, hogy valamit kéne írni erről.
Úgy tűnik, nem egy regényt fogok írni, hanem egy rövid "jegyzetet", ami talán közelebb visz a megoldáshoz.
Mint fentebb említettem, nem tudtam eddig rájönni, hogyan kezeljem ezt a gondot - úgy látszik, elveszi az eszem a sok csinos lány/hölgy szépsége :)
Viccet félretéve: amikor több jelöltem is van, gyakran zavarba jövök, hogy ki lenne a legjobb, akit "vihetnék".
Emellett gyakran felteszem a kérdést: Csak egy valakivel találkozgassak, vagy mindenkivel, aki tetszik?
Utóbbi megoldás kézenfekvőbb lenne, mert így több embert lehet megismerni, ugyanakkor fennáll a veszélye, hogy valaki rosszat gondol erről.
Bennem fel is merült a dolog, hogy mindenkivel lehetne találkozgatni, de eddig komoly lépést nem sikerült tennem; leginkább azért, mert nem tudhatom, hogy ez jó-e vagy rossz.
Ugyanis nem lenne szerencsés, ha valaki azt gondolná, hogy csak trófeákat szeretnék gyűjteni; nekem egy nő ennél jóval többet ér (sokkal fontosabb, milyen belső tulajdonságai vannak).
Igaz, hogy elég kevés hölgyről gondolom azt, hogy mint ember és mint nő nagyon jó, ennek ellenére mégis előfordul, hogy egyszerre több ilyennel is összeakadok.
A gondokat tetézi, hogy ilyen helyzetekben elég nehezen tudok dönteni; ez még akkor is igaz, ha a sok lehetséges jelölt közül senkivel nem kerülünk igazán össze (főleg lélekben).
Ez esetben logikus lenne, ha az illető kiesne abból a bizonyos körből, de ez addig nem történik meg, amíg a szívem ilyen-olyan módon hozzáhúz valakihez; ez alól kivétel, ha valaki közben új párra akad.

Erről szólt a mai mese :)
Kicsit tömör lett és rövid, de a lényeget leírtam.
Remélhetőleg sikerül megoldani a problémákat akár segítséggel, akár anélkül - egy biztos: hosszú távon nem tartható fenn ez az állapot, mert könnyen bele lehet őrülni.

Jó éjszakát és Derűs hetet kívánok!