2011. augusztus 10., szerda

17. fejezet

Sziasztok!


Örömmel jelentem, hogy blogom mai része az eddigiektől eltérően jóval vidámabb és derűsebb lesz :)
Az utóbbi hetekben (esetleg hónapokban) rengeteg (nagyrészt jogos) kritikát kaptam arra vonatkozóan, hogy túl sokat foglalkozom a negatív élményeimmel, ami miatt csak őrlődök és nem tudok a szarból kijönni.
Elismerem, a negatív hullámok végeláthatatlan rengetegét vonzottam be, amivel Rátok is rossz hatással voltam.
Igaz, nem szándékosan történt mindez, hanem eluralkodott rajtam a fájdalom, ami az elmúlt évek során ért.
Mivel ez még csak az első internetes naplóm, és amikor belefogtam ennek megírásába, több olyan dolog történt, ami miatt tele voltam tüskével.
Akkor azt gondoltam, hogy jobb, ha ezen rossz élményeket kiírom magamból, ami legtöbbször segített: kissé megkönnyebbültem :)
Utólag azt gondolom, jobb lett volna olyan témával kezdeni, ami sokkal vidámabb, de ilyesmi eszembe sem jutott, hiszen váratlan dolgok jöttek közbe, ami többé-kevésbé megzavart.
Ennek tükrében úgy vélem, némi átgondolatlanság (vagy nevezzük rossz választásnak?) miatt született meg blogom, ami a negatív és keserű tartalom ellenére egy kevés bemutatóval is társul.
Voltaképp a személyiségemet és a gondolkodásmódomat szerettem volna közelebb vinni másokhoz; ami nagy szónak tekinthető, mert elég zárkózott vagyok és bizony elég sokan nem fogadnak el ill. nem értenek meg.
Az előző részekben ezeket sokszor megírtam; utólag rájöttem arra, hogy a dolgokat többé-kevésbé sikerült felfújnom, azaz sokkal sötétebbnek láttam azokat, mint amilyenek voltak.
Ebben külön köszönetet érdemel 2 kedves ismerősöm (Melinda és Edit), akik szintén vezetnek blogot; örök hálám Nektek ezúton is! :)

Az elmúlt hét elején még eléggé hullámzó volt a hangulatom, de aztán fokozatosan elkezdett javulni; mára már egészen felszabadultam.
Szó ami szó, elég hihetetlen, hogy már nem egy széthullott, lepusztult, begyöpösödött, erőtlen embernek érzem magam, hanem meglepően összeszedettnek tűntem :D
Persze túlzás lenne azt állítani, hogy teljesen rendbe jöttem, de úgy érzem, jó úton haladok efelé; jelenleg felújítás alatt állok :)
Hogy milyen módon jutottam el idáig?
Először is fel kellett tárnom a hibákat és mindazt, ami az elmúlt 15 évben történt: ezt eleinte egyedül csináltam (több-kevesebb sikerrel), de később már ismerősök segítségével; utóbbival jobban boldogultam, bár így sem volt könnyű dolgom, hisz a vélemények sok esetben eltérőek voltak, ami több esetben eléggé zavarba hozott.
Részben ennek folyománya volt, hogy az eddigi írásaim túlzottan negatívra és olykor szívfacsaróra sikerültek - egyrészt az aktuális helyzetet mutattam be vele, másrészt könnyíteni akartam magamon.
Emellett vártam ezzel kapcsolatban véleményeket, mert bármit is írtam eddig, két alapvető cél vezérelt: az egyik, hogy tényszerűen és hitelesen bemutassam önmagam, a másik pedig az, hogy elfújjam magam körül a mocskot és rendbe hozzam mindazt, amit elrontottam.
Közben persze váratlan és kevésbé váratlan gondok hátráltattak, de úgy vélem, mostanra eljutottam odáig, hogy kimásszak a mocsárból, amibe nagyon könnyen belefulladhattam volna.
Ennek ellenére volt valami (ill. valakik), ami/akik segítettek abban, hogyan lehet jól kijönni.
Mivel a lelkem kissé érzékeny bizonyos dolgokra, így megesett, hogy apróságokat is nehezen viseltem el, ill. jobban kijött rajtam a fájdalom, mint egy átlagos embernek.

A feltáráson és a véleményeken túl belefogtam apróbb dolgokba, amik kimozdítanak majd ebből a monotonságból.
Az apróbb dolgok leginkább a szabadidős tevékenységeimet jelölik, amik közül sokat elhanyagoltam ill. nem túl változatosan űztem.
Mivel anyagilag továbbra sem vagyok eleresztve, így csak kisebb dolgokat tudok űzni: itthon az olvasás, internet, filmek, zenehallgatás, a szabad ég alatt pedig kisebb séták és fotózás.
Amint sikerül rendbe jönnöm, mindezeket már nagyban is űzni fogom; ugyan kell hozzá némi idő, de már érzem, hogy meglesz ;)
Persze mindez nem érne semmit, ha nem osztanám meg mindezeket valakivel.
Ez alatt nem csupán a lehetséges nagy Ő-t értem, hanem minden kedves családtagot, rokont, barátot, kollégát, egyéb ismerőst is, akiket kedvelek :)
Csak most jövök rá, hogy az élményeket nem kizárólag egy párral lehet megosztani/átélni, hanem szinte bárkivel, akivel van valami közös téma.
Arra is rávilágítottam, hogy ebben a témában túlságosan is a párválasztásra fókuszáltam, ami miatt mindenki mást elhanyagoltam; ezért kissé lesül a bőr a pofámról, de higgyétek el, nem volt szándékos.

Hosszú út vezetett idáig, hogy társasabb és nyitottabb legyek, de úgy tűnik, sikerülni fog a dolog ;)
Annál is inkább, mert ha nem lennétek vagy nem ismernélek Titeket, talán még feleannyit sem érnék, mint most.
Régen nem tartottam ezt fontosnak, mert akkor a magányos hősök voltak a példaképeim, akik egymaguk képesek leküzdeni a problémákat (veszélyes helyzetek, ellenségek stb.).
Volt idő, mikor azt gondoltam, ilyen "természetfeletti" képességekkel én is rendelkezem, de az Élet sajnos nem egyszer megcáfolt.
Persze vannak dolgok, amiket egyedül is meg bírok tenni ill. jobb szeretem az élvezetes dolgokat magam csinálni, de számos olyan dolog adódott, ami segítség nélkül nem ment volna.

Összefoglalva a helyzetet: azt kell mondanom, hogy már rég éreztem magam (ennyire) jól :)
Ennyi küzdelem, gyötrődés és reménytelenség után már látom, hogy visszanyerhetem egykori formámat, amit 15 éve kergetek.
Persze ebben a hosszú időszakban is voltak jó szakaszok, de azok leginkább csak interglaciális jellegűek voltak: kb. annyira, mint jégkorszakban a meleg éghajlat :)
Most viszont valami új kezdődik: hamarosan egy teljesen felújított kivitelben találkozhattok velem személyesen vagy virtuálisan :)
Külsőleg nem számíthattok radikális változásra (kivéve, hogy többet mosolygok majd); az igazi változások belül lesznek :)
Ne várjatok nagy csodát, hiszen még sokat kell tennem, így nem ígérhetem meg, hogy már holnap minden rendben lesz; annyi viszont biztosnak látszik, hogy már csak idő kérdése és a pozitív hullámok legyűrik a negatívat :)
Hozzáteszem, a személyiségemnek is szüksége van kisebb változásokra, hogy z múlt rossz eseményei ne forduljanak elő újra; ha mégis ér valami csapás, akkor minél előbb talpra álljak és győzzek.
Bízom benne, hogy ebben Rátok is számíthatok több-kevesebb mértékben.

Kívánok Nektek Kellemes Estét és Jó Éjszakát! :)

2 megjegyzés:

  1. :)
    Na ezt már jobb olvasni :)
    És hidd el, lesznek még olyan pontok az utadon, amikor azt érzed, hogy fene megette az egészet, nincs értelme, mert semmi nem változik...
    De akkor is tovább kell menni, lépni a lépcsőfokokat, még ha sáros is, és megcsusszansz rajta. Fel kell állni és tovább menni.
    Nálam is van olyan időszak, bár egyre kevésbé, és egyre rövidebb ideig tart, mikor azt gondolom, hogy de szar minden. De ott egy másik gondolat is már! Aminek nagyon örülök, mégpedig a következő:
    -Nemsoká elmúlik ez a rossz érzés is.
    Szóval el fogsz Te is hamarosan jutni erre a pontra, és csak rajtad áll, hogy sokára, vagy baromira küzdesz érte, és hamar bekövetkezik a pozitív változás.
    Majd figyeld meg, akkor úgy fogsz ezekre a negatív életedre gondolni, hogy Istenem mennyi időt elpazaroltam a langyos szutykos iszapban való láblógatásban.
    Szóval hajrá! Talpra fel!
    Pénztelenség? Ki nem küzd azzal? (talán csak a hazug politikusok)
    Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a pénz az csak egy eszköz. És nagyon igaza volt. Pénzen nem lehet sem boldogságot, sem egészséget venni. Nem mondom, hogy nem szeretném, hogy több legyen nekem is belőle, hisz én is hónapról hónapra élek, lukat lukkal tömök néha. De ez van.

    És igen: próbálj mosolyogni. Mert nem tudhatod, hogy egy mosollyal, mit okozol másnak. Lehet, hogy megszépíted egy ismeretlen ember napját.
    Ma történt velem a következő: Dolgoztam, s kiszaladtam a boltba vásárolni, majd visszafelé menet a buszról leszállt egy lány. És mosolygott, csak úgy magában. Néztem, mert szép volt a mosolya. Figyeltem, hogy lehet, hogy zenét hallgat, vagy valakivel beszél? De semmi nem volt a fülében. Biztos valami szép emlék eszébe jutott, vagy tök mindegy akármi, de nekem annyira jó látvány volt, valahogy megsimogatta a lelkem. És ez délelőtt történt, de még most is előttem van a kép. És a lány nem is tudja, hogy jó érzést okozott egy vadidegen embernek.

    Szóval Feri fejet fel, előre tekinteni, nem hátra,pozitív dolgokat olvasgatni, amit tudsz esetleg, hogy nem jó hatással vannak rád, azt meg tudatosan megpróbálni elkerülni.
    Várom a további fejleményeket :)
    ( és a piskótatekercset komolyan mondtam :) )
    Szia
    Edit

    VálaszTörlés
  2. Már most is azt gondolom, hogy sok időt elpazaroltam a semmire; de ennek mostantól vége!
    Bár még "felújítás alatt" vagyok, így is biztatóak az eredmények.

    A pénz valóban csak egy eszköz, hisz (ahogy írtad) nem lehet vele megvenni a boldogságot és az egészséget.
    Ha nem erről szólna minden, és kevésből is jutna mindenre (ahogy pl. a 80-as években volt), egy szót nem szólnék.

    Mosoly: tényleg nagy hatással lehet másokra is.
    Bár még nem megy könnyedén, azért van némi javulás ezen a téren is :)

    A jövőben biztosan tudatosabb leszek, ami eddig is cél volt, csak valami nem működött igazán jól.
    Mindegy, ez már a múlt és úgy érzem, hogy be tudom hozni az elmúlt 15 évet.
    Persze nem kell nagy dolgokra gondolni, hogy miket mulasztottam el, így akár rövid idő alatt is utolérhetem magam.

    A piskótatekercsedet szívesen megkóstolom :D

    VálaszTörlés